Le vele-k

Nem küldöm el a megtépázott sárosra fröccsent levelet,
túllépnél rajta, agyő, isten veled.
Milyen jó, hogy van már

fészbuk, szkájp és efféle (mi)csodák,
elolvashatom

bármikor az életfilozófiád.
Ülök a billentyűk felett,
egy-két bitnyi monitorra

pingált könnycsepp,
szaporodnak a betűk,
de nem azt fogalmazzák,
ami szándékomban állt,
önállóan táncoló akvarellként
ide-oda folynak a gond(olat)ok...

Így hát maradok továbbra is

őszintétlen rokonod.

Időző

Kerget az idő,
görgetem a taskokat
pörget a kávé
hajszolom magamat.

Szkarabeuszi csomó:
ha megállok elsöpör a lavina,
megvárnám, míg levonul, de addigra
újabb görgeteg indul.

Tartom a hátam,
nyomja a vállam,
fázik a lábam,

ha nem szaladok vele egész
életemben egy helybe' állva
fagyott mosoly ül a számra.
 
Kerget az idő
görgetem a taskokat
pörget a kávé
átvágom magamat.

For D:N:

Megnézném milyen odaát...A nagy krumplit
hogyan rágom-hágom át még nem tudom.

Inkább rothadó káposzta, átellenes oldalain jelentéktelen
(le)bontogató organizmusok kutatják egymást, betegen.

Kinyújtanám gumikarom (gumipók),
megszorítanám elfogyó tested,
hogy egész életemben
hiányzó űrt töltsek meg.

De túl nagy ez a káposzta. Nem érhetek át oda.
Küldök némi életjelet: (jelenemből egy szelet)
boldog tudatlanság ártatlan pillanatait,
hátha a halál ijedten visszább húzza karmait.

Eleredt

elérkezik egy kritikus pillanat

megindul a kis sós patak

mikor ártatlan kék szemekkel ígéri

hisz ő a repülő, a villamos, a vonat

elvisz oda, ahol most is süt a nap

elég a kósza gondolat
megijedni mindentől

csipp-csepp-egy-csepp nem apad

Az elfolyó idő nyomában

lebilincselő tekintet a képen

talán kacérkodik velem... éppen

telefonálnék, de már nem hallok hangot,

csak állok előtte - szó és idő halott -

földbe gyökerezett lábbal egy hívás alatt

e bajusz rabjává váltam...